egyébként meg ha ez volt a beavatási szertartás, ha nem, én sajnálom, de nem a futásra születtem, ahogy megteszek 100 métert, azonnal alhasi fájdalmaim vannak, a levegő 500 méter után automatikusan beszorul (ez tudom, a levegővételi technikám hibája) és mivel múlthéten találtam azt a remek kifogást, hogy reggel 35, este 40 fokban én nem vagyok hajlandó futni, meg persze mellette beteg is voltam, ezért egy hét kimaradt, és ma úgy szenvedtem, mint egy kutya, le is ültem egy kerítésszegélyre, amit eltakart az út és a járda közötti óriási bokor, így legalább az autósok nem láthattak, és ott szenvedtem, de muszáj volt felállnom, és hazajönnöm, különben még most is ott ülnék.
Ennek ellenére a futás jó dolog, annyian imádják, akkor én miért ne tudnám?? csak bele kell rázódni, nem??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése