ah putain, Paris me manque trop...

07.24.

ez az a nap, mikor csúnyának, kövérnek és büdösnek érzem magam. mondjuk büdösnek miért? nemrég zuhanyoztam... legyenmárvége ennek a hétnek! haladjunk haladjunk

shoot the runner

a ma reggeli futás közben szembefutott velem egy másik futó, aki hellóval köszönt. szóval már beletartozom a futók közösségébe? egy kis klikkbe? vagy csak ennyire megörült, hogy Zuglóban talált végre valakit, aki szintén ugyanott fut, ahol ő? az m3as felvezető mellett? ahol tiszta a levegő, semmi kipufogógáz és szép zöld a fű?

egyébként meg ha ez volt a beavatási szertartás, ha nem, én sajnálom, de nem a futásra születtem, ahogy megteszek 100 métert, azonnal alhasi fájdalmaim vannak, a levegő 500 méter után automatikusan beszorul (ez tudom, a levegővételi technikám hibája) és mivel múlthéten találtam azt a remek kifogást, hogy reggel 35, este 40 fokban én nem vagyok hajlandó futni, meg persze mellette beteg is voltam, ezért egy hét kimaradt, és ma úgy szenvedtem, mint egy kutya, le is ültem egy kerítésszegélyre, amit eltakart az út és a járda közötti óriási bokor, így legalább az autósok nem láthattak, és ott szenvedtem, de muszáj volt felállnom, és hazajönnöm, különben még most is ott ülnék.

Ennek ellenére a futás jó dolog, annyian imádják, akkor én miért ne tudnám?? csak bele kell rázódni, nem??

bsz to me

ahelyett, hogy szépítő alvásban részesülhettem volna, a nővérem teknősei (akik velem laknak) ötkor elkezdtek bugyogni, én meg megijedve ébredtem fel, hogy a franc, jön fel a víz a lefolyóból, erre elkezdett dörögni, utána akkora vihar lett, hogy az ablakot is bekellett csuknom, hogy ne legyen egy tó alatta (meg védem a gépem, aki szintén ott lakik), azután még mindig dörgött, kinéztünk az ablakon és a szembe-házban mindenki hasonlóan tett, csak az erkélyükön, és mindenkin épp hogy volt egy alsógatya... na persze, mert puki meleg van, és ettől se lehet aludni normálisan. Szóval ennyit a szülinapos szépítő alvásról... így jár az, akinek a szülei október közepén estek egymásnak...

bszE/cp4E

fal

Elkészült a falam Pesten, gondoltam megmutatom (mert büszke vagyok rá), mert egy hét múlva már az összes kép a földön lesz, ugyanis akármivel ragasztom fel őket (rendben, olyan ragasztóra gondolok csak, ami nem szedi le a tapétát, mégsem az én lakásom!), leesnek.

Ez a 15 hónap Párizsban emlékfal.

Budapest nagyon szép, azonban a metróban a mozgólépcsők nagyon félelmetesek: gyorsak és hosszúak, úgy kell leugrani a végén: Már csak tényleg vissza kellene költöznöm Pestre, hogy visszaszokjak. És persze ott van aza bizonyos romkocsma-túra. Meg a nyár maga! Hajrá, itt a nyár! (és futni MINDIG el kell menni, amikor kell!)