itthon!

Tehàt hazaértünk, 6 csomaggal àt a vàroson, viszlàt Pàrizs (ami nem is történt meg, elfelejtettem a nagy csomagolàsban, vàroson àtkelésben...), hazaùt, ami hosszù és borzalmas volt, de hazaértem, Papa, Anyu, Niki és Öcsi a Népligetben vàrtak rànk, gyors SIM kàrtya szerzés, aztàn haza... Azota itt vagyok. Na szoval vége, viszlàt Pàrizs, legalàbb egy jo idôre!

0,5!

Megyek, megàgyazok magamnak és eltoltom az utolso estémet a palotàmban Pàrizsban...

1!

Hogy nekem hogy az istenbe van ennyi cuccom? Es ebben az icipici szobàban?
Apu megérkezett ma délutàn, gyorsan megebédeltunk, aztàn elzavartam vàrost nézni, hogy én nyugodtan tudjak pakolni. Négy borond és egy sporttàska... és még van pàr dolog... Példàul azt hiszem, az ujsàgjaimat kénytelen leszek itthagyni. Mindet. Es ez nagyon fàj.
Na nem pihenunk!
Ja azt még el kell modnanom, hogy két napja max 3 oràkat alszom, mert nem tudok aludni. Remélem ezért majd a buszon sikerulni fog, nincs kedvem 20 oràn keresztul az ablakon kifele bàmulni...

2!

Tehát mivel telnek az utolsó napjaim Párizsban? Alàiràsgyujtéssel. Na nem kampányolok semmi mellett, csupán az Erasmusos papírokhoz kell piszok sok alàiràs, különböző emberektől, akik persze össze-vissza vannak bent az egyetemen, és rohangálhatok utánuk... (furcsa, de mégis jo érzés, hogy ma voltam utoljàra az egyetemen! kétszer is...)
Aztàn az olasz lànyokkal valo idotoltéssel, mikor ok napoznak a parkban, én meg mellettuk ulok az àrnyékban, mert nem birok napozni. (Toszkàna-tengerpart vs. Budapest)

Elmentünk megnézni az Yves Saint Laurent kiallitast is, ami fantasztikus volt, mindenfelé ruhàk, amik megvàltoztattàk az öltözködésünket (nök is hordanak zakot? YSL! Szafari stilusu ruhàk? YSL Nadrag, nadrag, nadrag? YSL!), külön Catherine Deneuve-nek szentelt terem (a legszebb no az egész vilagon), YSL iroasztala... Csak az a baj, hogy nincs pénzem, és ezért nem tudtam megvenni az albumot a kiàllitàsrol, pedig meg van az utolso szakdoga témàm is, és nagy segitség lenne... Sajnos a kiàllitàs teruletén nem lehetett fotozni, de maga a Petit Palais is gyonyoru, egy belso kerttel, ahol kàvézo van.

Azutàn tegnap bucsuparti nekem, mivel màr nem fogok veluk (Pàrizsban!) talàlkozni, ugyhogy elmentunk kajàlni utàna meg klubbolni, ahol a brutàl magassarkumban végigtàncoltam az éjszakàt (hajnalt)... ezért van ma piszok izomlàz a làbaimban.
Kozben meg pakolok, leszedtem màr a falakrol a diszitést, nem szeretem igy a szobàt, menni kellene màr. Csak ahhoz meg kell vàrni a vasàrnapot.
Ma utolso "munkanap", utàna vacsi a csalàddal, azutàn... haza és és és és....

5!

Na jo, sikeresen kimasztam a gödörbol (? azért nem volt ennyire durva, csak egy kicsit sajnàltattam magam, ennyi), 5 napom van, hogy itt legyek még, amit nem hiszem, hogy annyira sietnék kihasznàlni. Szombaton olasz lanyoknal aurevoir parti volt, tele emberekkel, akiket még ok sem ismertek, eloszor csak négyen voltunk, meg is örültünk, hogy a többiek nem jönnek, mi legalabb jol elvagyunk, neki is alltunk kajalni, meg beszélgetni, mikor megérkeztek a tobbiek is.
Vasarnap a "maganyomba" zarkoztam, elvileg tanultam volna az utolso vizsgamra, gyakorlatilag nem csinaltam semmit, hogy aztan hétfon ne menjek el az utolso vizsgamra, mert mar leszarom, és haza akarok menni, és amugy se szamitja majd be nekem senki otthon, akkor meg minek eroltessem bele magam, utalom a középkori franciat, amugyis.
Este meg elvileg a zene unnepe volt, egész éjszaka koncertek, de mi inkabb kivontuk magunkat a forgalombol, marmint az olasz lanyok meg én, és atmentem munka utàn filmetnézni hozzàjuk.
Ma meg Caterinaval voltam egész délutan, vettünk isteni cupcakes-t, és a place des Vosges-on megettük oket, mikozben a csaladi génkészletünkrol tartottunk referàtumokat. Kôzben G is netre talàlt Madagaszkàron, és irt a Fbos oldalamra, ezzel bearanyozva a napom! Amit amugyis benapozott a Nap maga is, valami azt sugja, hogy végre Pàrisba is beszökött a nyàr! A multheti ôsz-tél utàn...

Kimondani azt, hogy "je t'aime" könnyű. Legalábbis nekem. Kimondani azt, hogy "szeretlek" nagyon nehéz. Hiába tudom, hogy elvileg mind a kettő ugyanazt jelenti, de mégsem. Zsötem, akármikor, szinte bárkinek, de azt hogy szeretlek, csak nagyon ritkán, és nagyon kevés embernek.

el

Az milyen szànalmas màr, hogy az emelet közös wcjében tört ràm a zokogàs.
Ahogy jöttem fel a hatodikra, még bírtam, jöttek a képek, mikor hajnalban együtt (vagyis inkább csak én) vánszorogtunk fel, hulla fáradtan, vagy amikor először jött át a Pixies koncert után, hogy megigyuk a furmintot, amit ajandékba kaptam..., elment, nem örökre, de 6 hétre, messzire. Es nem is lenne ennyire szomoru, ha utana hajnalban ujra együtt maszhatnank fel a hatodikra, ujra reggelente a konyhanak sehogy sem nevezheto helyen csinalhatnam a reggelit, ebédet... De mikor visszajön, én mar nem leszek itt, a szoba mar nem lesz az enyém, nem fog fél orat metrozni, hogy idejöjjön, semmi nem fog mar minket IDE kötni. A szobamhoz, a Saint Lazare-hoz, a vonatok zajahoz.
Es ahogy a WCn ulve sirtam, eszembe jutott Gelencsérné, a magyartanar megjegyzése, hogy nem szereti, ha valaki sir, mert az csak onsajnaltatàs a kulvilàg felé. Kedves Gelencsérné, ez nem igaz. Lehet, hogy most leirom itt, mivel a WCn ulve senki nem làthatta a siràsom, de nem ezért teszem. Es utana sokkal jobb. Kisirtam ezt az évet, és tudom, hogy csak hét hét mire legkozelebb talalkozunk, addigra én màr Budapesten leszek, nyàr lesz, teljesen nyàr, és egyutt leszunk, egy uj helyen, és tudom, hogy azutàn visszajon ide Pàrizsba, és tudom, hogy rossz lesz, de nem lesz baj.
Csak most tudatosult bennem igazan, hogy elkezdodott a hazamenetelem. Egy hét, és ossze leszek pakolva.


(a legrosszabb dolog, amit tehetsz, mikor szomoru vagy, hogy àllsz a repulotér elott, ràgyujtasz és kozben egy radiohead szàm szolal meg a legjàtszodban.)

Hàt az ugy tortént, hogy a héten nyàr lett, legalàbbis naptàrilag, meg néha egy-két napra idojàràsilag, és ez az utolso honapom itt Pàrizsban.
Megkaptam az utolso fizetésemet, amit illene kiélveznem, de közben mégsem, mert akkor nyàron viszont nem lesz pénzem semmire, az meg ugy nem jo (meg amugy is, most meg kell tartani az eurot, amilyen rossz a forint, ésmostbefogomaszàm és nemkezdekelpolitizàlni, pedig még tuntetés is volt Versaillesban, hogy vesszentrianon, nekem meg ég a pofàmon a bor, hogy jah, erre van pénzed, csoro magyar, hogy kiutazz Franciaorszàgba vesszentrianonozni?? anyàd, nem nem befogom, és nem politizàlok, meg egyébként is, elég annyi, hogy szar a forint...)
Làttuk a héten a szexésnyujork kettot, ami elég rossz film lett volna, ha nem lett volna a nyomàs bennem, hogy egy oriàsi mozitermet megtoltottek emberrel, délutàn négykor, és rengeteg pasi is volt, no nélkul, és heteronak néztek ki, meg hàt én mennyire szeretem a sorozatot (a film ota egyébként ujranéztem az Aidanes részeket), ugyhogy a nagy nyomàs miatt inkàbb azt mondom, hogy jo volt, egyszer megnézheto, bàr bolcsebb, okosabb ettol nem lettem. De ez a szàm, mikor elkezdodik a film... ezért megérte.

Aztàn kolcsonkértem Amandinetol a LOL cimu filmjuket, amit màr vagy 5szor làttam nàluk, meg egyszer streamingben nàlam is, de most DVDn, nem tehetek rola, gyengéim a tinifilmek, olyan tinikrol, amilyen én sosem voltam, lehettem, és gyengéim még persze a pàrizsban jàtszodo filmek. na ez mindkettot adja, ugyhogy még meg kell szereznem DVDn, mielott hazamegyek.

Aztàn elkezdtem konyvtàrazni, mégpedig a Pompidou konyvtàràban (modern muzeum, de a konyvtàra egy kincs), hogy elkezdjem a szakdogàimat, amik ugye hàrman vannak.
Aztàn még vàrom az egyetemtol (az ittenitol) a vizsgaeredményeimet, hogy kell-e vajh' UVznom, vagy nem.
Gé meg juni18-àn repul el Madagaszkàrra, ami mindjàrt itt van, aztàn csak juli legvégén jon vissza, màsfél honapja lesz, hogy megmentse a vilàgot (kezdetként az afrikai gyerekeket).
En meg talàltam rengeteg koleszt Pàrizsban a neten, ugyhogy talàn mégsem olyan esélytelen, hogy visszajojjek mesterképzésre. Màr csak azt kellene kitalàlnom, hogy mit szeretnék tanulni (és lediplomàznom otthon).
Meg Caterinàval talàltunk egy nagyon jo Vintage boltot, ami tele van màr 90 euroért Burberry trenchcoatokkal, csak mind férfi, de vannak Levis farmerekbol lett rovidnadràgok is, 10 euroért, ugyhogy azt hiszem egy olyan majd hazautazik velem.
Holnap meg megyek a Madagaszkàri Nagykovetségre, hàtha tudunk szerezni vizumot egy angol utlevélbe. Majd kiderul.