osszessen 42 kredit, és a szerdàm meg a péntekem teljesen üres (hogy közben meg a többi napon öngyilkos hajlamban ébredéstol lefekvésig egyetemen leszek, az nem érdekel), vagyis szerdàn meg pénteken akàr egész nap tudok dolgozni! hogy szombatrol ne is beszéljek! màr csak munkàt kell talàlni.

2 felvett oràval több, egy nutellàval meg egy cupcake-el kevesebb. a napi termés/aratàs.

BéBé

Megvan az àlom telefonom végre, és életemben eloszor sajàt eroforràsbol, szuloi segitség nélkul! (erre nagyon buszke vagyok) ja és kàrtyafuggetlen, ki is probàltam még a boltban a magyar simemmel, és mukodott.
Na szoval egy Blackberry buszke tulajdonosa lettem, màr csak az kellene, hogy netezni is tudjak vele, meg beàllitani a levelezot, hiszen erre van a BB.
Es akkor az én dràga BéBém elso hétvégéje igy telt (nyàr van nyàr! olyan, mint otthon, 30 fok! (igaz ma este megérkezik az oriàsi vihar, én meg még ma vizsgàzni is fogok):

Nem igaz, hogy mennyit tud aludni! Felkeltem, elmentem pékségbe croissants-ért, közben tejet is vettem, szoval bementem egy boltba, kiàlltam a hosszu szombat reggeli sort, hazaértem: alszik. Oké, aludj... De azota is! Es aki volt  màr nàlam, az tudja, aki nem az meg elképzeli, hogy milyen kicsi a hely, és semmit nem lehet csinàlni, ha valaki alszik! Mostmàr reggelizni is elkezdtem, nem tudom màr megvàrni... Az egész nem is zavarna, ha a kis mormota mondjuk egy hàloszobàban aludna, én pedig a konyha-nappali kozott jàrkàlhatnék. De igy, hogy az egész egyben van, ezért zavar. Hé, és a telefont is még ma akarom! Gyerunk, ébreszto! (és még a billentyuzet utogetése sem ébreszti fel...)

Haladok, haladok, felvettem a kovetkezo félévi oràim kb felét, az ELTEN! Szoval mostmàr éljen Budapest! (à de furcsa lesz, ujra...)
Ma este meg Black Eyed Peas afterpartyra megyunk, ahol elvileg ok is, màrmint az egyuttes is, ott lesznek, csak valoszinuleg nem keverednek a pornéppel...

upsz

Ma van a halàlvizsga, én meg ahelyett, hogy rendesen tanulnék (11ig még van idom!), itt netezek, mintha bàrmi érdekes is történt volna az elmult 6 oràban, miota kikapcsoltam...
Az idojàràs jelentés (ami a hivatalos MANIAM) meg azt irja, hogy hétfon 28 fok (!) lesz, te atyagég... ez durva, egy héttel ezelott meg tényleg 9 fok volt... Remélem otthon is javul màr a helyzet!

tegnap!

tegnap végre valahàra nem 9°C volt a napi maximàlis hômérséklet, ugyhogy iràny a tavaszba ki!

sznob

vendég jàrt a hàznàl (sajnos csak vendég...)

mostantol a mànak élek, és leszarom a holnapot. tessék

és a legrosszabb, hogy ô ebbôl semmit fel sem fog.

Nem tudom, mi lesz, vagy egyàltalàn mi van. Mi van, ha neki ez csak ennyit jelent? Hogy most együtt, aztàn te haza én meg itt és viszlàt, ennyi volt. Mi lenne, ha nekem is csak ennyit jelentene? Ha nem akarnàm beleélni magam abba, hogy ez több is lehet. Mert tudom közben, hogy azt mondjàk, hogy hàt ugy is fiatal vagy, talàlsz valakit. Es vajon nekem tényleg ô kell-e? Vagy csak azért lenne ennyire nehéz elengednem, beletôrödnöm, hogy ez a màsfél éves pàrizsi kaland része volt, mert akkor elvesziteném az egyetlen kapcsot, ami összetart Pàrizzsal? Mert, ha ô nem lépett volna be az életembe, màr rég otthon lennék, januàrban hazamentem volna, nem torlodott volna fel még jobban a hàtralévô féléveim szàma az egyetemen, nem tanulnék olyat, amit egyàltalàn nem fogadnak el otthon, és a baràtaimmal meg a csalàdommal lehetnék. De itt maradtam, és miatta. De mi van, ha vége, akkor vége Pàrizzsal is? Ha ô nem lenne, nem hiszem, hogy visszajönnék. Nem hiszem, hogy megprobàlnék két félév alatt hàrmat megcsinàlni. Szépen nyugodtan befejezném otthon az egyetemet, aztàn mennék tovàbb otthon mesterképzésre. Nem kellene azzal szenvednem, hogy megkapjak egy ösztöndijat, amire, valljuk be, nem sok esélyem van. Nem szenvednék azért, hogy visszajöjjek, szàllàst talàljak, és azt fizetni is tudjam valamibôl. Hagynàm az egészet a francba, mert otthon kibaszottul könnyebb. Es most nem tudom, mi van. Mert tudom, hogy szeretem, de azt is tudom, hogy ha nem jelentené nekem Pàrizst és a kötelezô visszatérést, annyira nem lenne szörnyû az elvesztése.
Mert hogy, eddig abba éltem bele magam, hogy egy félév külön, havi làtogatàsokkal, de külön. Aztàn egy félév együtt, mert hogy jönne Pestre tanulni. Ma mondta, hogy egyàltalàn nem biztos. Meg huzta a szàjàt, hogy nem tudnà az oràit igazàn megfeleltetni, és hogy a többség nem egy félévre megy ki, hanem maradnak még akkor Franciaorszàgban, és utàna egy évre mennek kulfoldre.
Az én oràim sem felelnek meg egyàltalàn az otthoniaknak. Azt se tudom, mi lesz, majd ha hazamegyek, akkor hogy àllok a koordinàtor elé és mondom meg neki, hogy bocs, de semmi olyan oràm nem volt, amit ti elfogadnàtok. Akkor mi lesz? Es én mindezt miért tettem? Azért, hogy egy fél évre elhitessem magammal, hogy végre boldog vagyok? Hogy elhitessem magammal, hogy van jövôm ebben a vàrosban?
Fogalmam sincs, mi lesz augusztus utàn. Vagy holnap...

totàlis szerelem.

wtf??

ne màr, most az amerikaiak tényleg ennyire szànalmasak, vagy nàluk csak tinédzserek szülnek gyereket??
2009 és 2010ben született babàk között a leggyakoribb név a lànyoknàl Isabella, a fiùknàl Jacob...

fesztivààààl!

Coachella
yvanrodic, cobrasnake

... és tegnap este nyolckor

pont egy éve