még élek. csak a géphez nehéz hozzàférnem...

egyre jobban közeledik a pàrizsi kalandom vége. érzem, mert jobb az idô, nemsokàra nyàr lesz, érzem, mert az egyetemen minden tanàr a vizsgàkkal jön màr, érzem, mert errôl beszélünk a többiekkel, érzem mert szervezkedjük (kicsit) a nyarat, érzem, mert ma jött az ingatlanos, hogy felbecsülje a szobàm értékét, hogy el tudjàk adni, miutàn én hazamegyek.
és az egészben az a legrosszabb, hogy attol félek, hogy nem fogok visszajönni. nem vesznek fel az egyetemre, nem kapok ösztöndijat, nem lesz szàllàsom, kenyerem, pénzem, és hogy Pàrizsnak ennyi volt, vége, a szerelmi kalandunk màsfél évig tartott, és utàna màr csak rövid légyottokra szàmithatunk.
ha megkérné a kezem, én igent mondanék.

tavasz!

végre kisütött a nap (csak nem ma...)

àlom

azt àlmodtam, hogy eljött àprilis 4-e, amikor szavazni kell (igen, nem rontottam el, külföldön egy héttel elôbb van az elsô fordulo...). és én becsületes àllampolgàrként el is mentem (amit meg is fogok tenni), és a szavazofülkében szembesültem azzal, hogy itt nem pàrtokra kell szavazni, hanem arra Pàrizsban élô magyarra, aki majd képviselni fog MINKET Pàrizsban élô magyarokat a Parlamentben, Budapesten. Teljesen meghökkentem, senkit nem ismertem a listàrol, és elkezdtem hisztizni, de hogy ez micsoda, és miért nem szoltak errôl, én rendesen akarok szavazni, ugy ràkészültem, hogy mit fogok beikszelni... akkor odajött hozzàm egy bàjgunàr, és elkezdett magyaràzni, hogy ô is rajta van a listàn és szavazzak rà...

szoval nem szabad elkényelmesedni. mindig mindig dolgozni kell.
csak meg is tartanàm mindig, mikor megfogadom... vagy legalàbb egyszer. de akkor örökre.

màrcius, végre!

vagy valami ahhoz egészen közelitô.

egy kis nap. élôben sokkal jobban làtszodott a fénykép fô tàrgya, a sacré coeur, ami elbujik a hàttérben (és az àgak között)

bulémia

ma miutàn Amandine megvacsoràzott elment, hogy zuhanyozzon. Egy kicsivel késobb utànamentem valamiért. Es ott talàltam a WC fölött, mintha hànyt volna. Megkérdeztem,  mit csinàl, gyorsan megfordult, ràmmosolygott és azt mondta semmit. Lehuzta a WCt és besietett a fürdobe. Nagyon megijedtem, azota se tudom, mit csinàlt valojàban. Te jo ég, hiszen csak 11 éves!!

a radiocafénak oriàsi tehetsége van ahhoz, hogy felkutassa Magyarorszàg legundoritobb és idegesitôbb hangjait. Ehhez hozzàjön még az is, hogy ezek az embereknek még a személyisége, az ahogyan beszélnek, is borzalmas. Pedig régen én annyira szerettem a radiocafét. mi ez a szar "a hét mesterlövésze" és benne Puzsér Robert??? Még ha legalàbb jokat mondana.

Rouen!

Szoval egy (rajongoi) levél szerint tartozom egy kis magyaràzattal.Tehàt Rouen egy vàros Normandiàban, sôt Normandia fôvàrosa. Es mivel Amszterdam miatt elkeseredtünk, mert sehogyan sem tudjuk megszervezni, ezért mult héten kitalàltuk, hogy ha màr ugyis szünet van ezen a héten, menjünk el valahova. Igy esett a vàlasztàs(om) Rouenra, ami csak 140 km-re van tôlünk, és a 100 katedràlis vàrosa. De tényleg, két utcànként biztos belebotlottunk egy gotikus templomba.
Az ido sajnos nem nekünk kedvezett, de legalàbb nem esett, a fényképezogépem akksijàt elfelejtettem (természetesen) feltölteni, ezért màr az elején lemerült. A többiek ugy telekajàltàk magukat ebédkor, hogy utàna mozogni se nagyon birtak, egy oràval késobb, meg mindannyiuknak piszkosul fàjni kezdett a gyomra... Ezeken kivul nagyon jo egynapos kiràndulàs volt, tiszta levegô, kis Szajna, oriàsi gotikus épületek és Jeanne d'Arc.

(ezutàn merült le a gépem)

Ezek meg eredeti Felice Varini mûvek, amit véletlenül talàltunk a roueni Szépmûvészeti Muzeumban! (Varinhez fûzôdô szerelmemrôl meséltem itt) Es itt meg feléledt a gépem két màsodpercre.

hazaùt. Itt is sikerült egy kicsit töltôdnie magàtol.

!

na màr megint... URISTEN ELKULDTEM!!!
.
.
.
.
.
.
és tartjàk jo szokàsukat, hogy semmi hirt nem adnak magukrol...